Kezet emelt rá a rettenthetetlen
fenséges ember. Ilyen az élet.
Nincs törvény, mely tilt, hát szeme se rebben,
hurkot vet rá, öl. Fél, hogy feléled.
Pedig hogy vigyázta, mindentől óvta,
megetette, hogy majd megehesse.
Összerakná már a gyilkos tor óta,
de falatokra hullott szét teste.
Lelkünkre ösztönök ős béklyója sújt,
két választás van. Élni, vagy halni,
s vallani, hogy az erősebb jogosult
mások halálán át fennmaradni.
Sikonghatnak csak vályútól a sírig,
mintha csak bennünket siratnának.
Mi meg fejet se hajtunk kisült zsírig
röffencseink vérbe hullt hadának.