Bár rendeződni látszott
a testtel összezárt tudat
tömegiszonya,
most újra szemembe kap a félelem.
Sápadt holdfoszlány
terül a szék lakkos karján
ruháid helyett.
Lásd, elszabadult, veszett kutya
a képzelet!
És nincs rettenetesebb,
hogy épp most felejt életben az éjszaka,
amikor bármit, akármit tehetne velem.