Vándorszívű madaraink,
kék ég-béli csavargóink,
útra kelnek évről-évre
visszatérés reményébe’,
útra kelnek szelek szárnyán,
alattuk elsiklik mélán,
tó, mező, völgy,város,szikla,
szárnyuk kecses balerina,
röptük csupa harmónia,
néha-néha megpihennek
árboc csúcsán, ormán hegynek ,
útjukat együtt hasítják,
egymást szóval biztatgatják,
célt nem érhet közülük sok,
puskagolyók, olajfoltok
sírjuk, meg a zivatarok,
szállnak délre, napnyugatra,
napkeletre, déli sarkra,
míg elérnek szép sorjába’,
madarak az otthonukba.