Ébredés
Az álmos táj még szendereg,
fény-érintésre megremeg,
s amerre nézek, e rezdülésre
mozdulnak mind az ébredő
lények: rügyek pattannak hirtelen,
tápászkodnak a bokrokon
bomló, reszketeg, bámész levelek.
Szökik a csönd: rigó-pár rebben
nyújtózó ágról, hajnali násztól
kába gerle riasztja szégyenlős
párját, s a viháncoló verébseregre
dühösen lecsap, mohón fölkapva
előlük a száraz magokat.
A langyos napfény behajol
hozzám a nyitott ablakon,
arcomhoz bújva szendereg.
Az utcákon álmos emberek:
lehajtott fejjel mind siet,
szemükben dermedt éj-mosoly.
Gondoktól gyűrött homlokukon
szelíden táncol a megcsúfolt reményű
tavasz: fönt, sötét baldachin alatt
megint sok bolond felhő viháncol,
nem félve a tél végső, vad vicsorától.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges