ül -, békésen
vállain
emlékei nyugosznak
megszerzésükre ráment
élete, kincseit
nem kínálgatja
senkinek
a sötét jó-barátja
a nap elől nyáron
szobájába szökik
a tavaszt szereti igazán
amikor virágba öltözötten
táncolnak a fák
takaróban álmodozik
ősz van
valamiért a telet várja
amikor a hó,
majd nevetve megcsikordul
lába alatt
és együtt sétálhat velük:
megkarolva Őket'
... kétfelől ...
Anyámnak
(és "Apáim emlékére")
2010. november 22.