Átszűrődő fényben
Szégyen vagy büszkeség ez
nem tudom csak érzem
égeti arcom ahogy átjár
izzón a fény rajtam
s szemlesütve védekezem
kristály-pillantásod ellen
mely metsz mint a kés
s lehullnak titkaim eléd
mint testemről a ruhák
hogy olyannak láss
amilyen vagyok
ki nem mondott szavakkal
bűnöm hiába takargatom
egyre mélyebb medret
vág belém két szemed
s távolodik a part
míg megértem
átszűrődő fényed így éltet
hogy el ne veszítselek
Csontboltozatom alatt hordlak
megcsillapult viharokon át
lelkemig gombolt
rám terülő kabátként
ahol csak két ember fér el
te meg én.
Látod
ilyen egyszerű ez
mikor megbékél a szégyen
a kétes büszkeséggel
már nem is érzem
hiányod
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges