ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Lilla, még fordult volna, az ablakon át szemébe sütő hajnali nap ellenére, egy kis plusz szundi erejéig, de belehasított a felismerés, hogy ezen a héten, az előző napi előrejelzések szerint, ismét itt a – második - tél. Most, mióta évente annyi tél van, hogy már össze sem tudja számolni, szabadidejének nagy része, tüzelőbeszerzésre vész el.
Felugrott, mint a laktanyában riadóztatott katona. Minden szépítkezés nélkül, rekord gyorsasággal kapkodta magára, kivételesen válogatás nélkül, keze ügyébe eső ruháit. Lerohant házuk elé, aztán eszébe jutott, mintha három gyereke is lenne...
Visszatrappolt hát, az ötéves ölébe ültette a hároméveset, annak az egyéveset és a babakocsival lerohant a – meredek - panelközi úton, ami egy valóságos erdei ösvény benyomását keltette benne.
Csak a domb alatt jutott eszébe, mintha lenne valami - porszívó meghajtású - kocsija is garázsában és talán elhebehurgyálta a dolgot, hiszen a rengeteg gyerek üléssel bélelt jármű, alkalmasabb ilyen száguldozásra. El is gondolkodott, egy gyalogátkelő kellős közepén, hogy meg kellene fordulnia, de a – biztonságosan, mindkét oldalon mellette száguldó, őket szinte súroló - kocsik óvó ölelésében, rádöbbent, garázsa sincs… Rövid úton kiszuperálta, kocsijának korábban vélt létezését.

Harmadik lámpaváltásra - feléje integető papája unszoló mosolyára -, zöldben odaszáguldozott hozzá.
- Megint tél van, ebben a hónapban már a nyolcadik és lám, ismét elfelejtettem időben fát venni...
- Semmi baj gyönyörűségem, a három gyereket rábízzuk anyádra, aki éppen spenótot főz. Megtanítja őket - amíg mi vásárolunk -, a gyerekek kedvence, zöldes medencében úszkálni. Különben tudod, egy falatot sem ennének! Majd rájuk parancsol, csináljanak jó nagy rendetlenséget. Nem tudom, ez a trükk a mai korban működik-e, de gyerekkoromban éppen az ellenkezőjét csináltam, mint amire kértek. Hányan is vannak?
- Hárman papa…
- Ja, mindig elfelejtem… Na ugorj mögém, berúgom a motort és indulhatunk.
- Mondd papa, hátra látsz rendesen ettől a, motor mögé csatolt utánfutótól?
- Dehogy csillagom, azért van a mögöttünk jövőnek szeme, hogy lássanak, bár felülhettél volna hátra, irányjelezni...
- És teljesen biztonságos ez, papa?
- Legalább annyira, aranyom, mint a turkálóban tojást vásárolni, két harsogó cigaretta elszívása közben!
- Értem papa, megnyugtattál. Közben, ha jól emlékszem, Gézámat kizártam, de legközelebb majd bezárom...

- Megérkeztünk kicsim, menj és rendezd a tranzakciót!
- Micsodát, papa?
- Intézd az ügyedet, az átutalást!
- Jaj, ha ezt tudom, hogy bankszámlára is utalnak fát és az automatánál le lehet szedni, akkor nem zargatlak.
- Félreértettél egyetlenem! Azért - és megsimogatta Lillája fejét -, mind a négy gyereket csókoltatjuk.
- Úgy érted papa, mire visszajövök, el akarsz szelelni? Különben, hárman vannak…
- Nem gyermekem, általánosságban beszélek, na!

Lilla belépett a fatelepre, ahol egy különösen nem favágó külsejű, 90-60-90 méretekkel megáldott bombázó fogadta.
- Üdvözlöm, mit óhajt?
- Fát szeretnék venni. Jut eszembe, magam is üdvözlöm!
- Mennyi óhajt? Egy kamionnyit, vagy egy utánfutónyit?
- Nem kérem, kevesebbet! Maga számolja, ez hányadik tél az idén? Nem vettünk fát…
- Természetesen nem számolom, de van nyilvántartásunk. Egy pillanat... Ebben az évben, ez a hetvenkettedik. Látom motorral jöttek… Nem fagytak rá? Bizony, holnap délutánig ismét tél lesz, akkorra plusz negyvenegy fokot mondanak.
- Fogalmam sincs mennyit kell várni a következő télig, remélem keveset...
- Szóval mennyi fát kér? Egy kamionnyi tíz euróba kerül, egy utánfutónyi százba.
- Ó, én csak egy kosár fát szeretnék!
- Kosarastól, vagy nélküle?
- Ha kölcsönkosár lehetséges, akkor természetesen kosár nélkül.
- Na kérem, lehetséges! Kerek négyszáz euróért - kosárhasználatot beszámítva -, plusz száz euró, azaz ötszáz euróért viheti is. Jut eszembe, itt a mázsa mérje le!
- Muszáj lemérnem, nem lehetne egy kamionnyit venni?
- Nem, már elhatározta, nálunk nincs visszakozás! Semmit nem kötelezünk, kérem. Meg akarja mérni a fát, vagy nem?
- Természetesen akarom!
- Nos, akkor ez plusz százötven euró, így már hatszázötvennél tartunk.
- Kérem szépen, én már nem is akarom annyira megmérni…
- Az előbb méltóztatott dönteni, mi nem befolyásoltuk, de nem is engedjük visszalépni a vásárlót. Én húsz euróért beszereztem, úgy tíz évre való fát, a ház körül tároljuk, mindenfelé. Az ilyenek, mint maguk, akik az utolsó percben gondolkodnak, csak fizessenek!
- Azért élünk, hogy fizessünk nem?
- Ja! Fogja a fáját és vigye!

Lilla fogta a kosarat, felhajította tartalmát, a kissé bizarr látványt nyújtó jármű utánfutójára. Felpattant hátra és könyörgőn villantott papi fülébe.
- Apú, húzzunk, mert idefagyok!
- Jól van gyermekem! Én bírom a hideget, te mindig ilyen kis nyápic voltál. A mínusz húsz fok, nagyon egészséges!
- Igen, de holnap bő hatvan fokkal több lesz...
- Ingyen szaunázunk! Látod, milyen rendes dolog, pénzt sem kérnek érte.

Lilla, kandallója elé pakolta a fát és amint a papa elindult, eszébe jutott. “A keservét, mintha három gyerekem is lenne!” Miután végig futóversenyezte szüleiig a távot, belehasított a tudat - szinte fájt -, hogy közbe, vagy korábban, feltalálták a telefont.
Nagyjából ugyanúgy, mint az odavezető úton, hazaszállította csemetéit. Felment, begyújtott és elégedett gyönyörködés közben lejegyezte - hogy el ne felejtse, ha esetleg a mosás, főzés takarítás, bevásárlás kiütné -, a favásárlás megvolt.
Hátradőlt foteljében, szemrevételezte környezetét. Ringatózva, a "Ha én mozdony lennék, a depóba laknék…" kezdetű dalocskát dúdolta.
El is képzelte, hogy akkor ezt az egész hacacárét nem kellett volna, faügyileg végigmacerolni, jönnének a fűtők és fűtenének. Így, ezzel a nyugalommal, majdnem elszenderült, amikor ráeszmélt, ahhoz gőzmozdonynak kellene lenni és azokat már rég kiszuperálták. Keserves zokogásba kezdett, miközben csemetéit egyenként tápelosztásban részesítette, akik puszta szolidaritásból, vele bőgték végig az est hátralevő részét, míg el nem szunyókált.
Fejében kipipálta párját, aki ha harmadik nekifutásra is, de sikeresen bejutott a családi fészekbe. Azért is!