Át nem olvasott levél Sz. N.-hez
Csillagszemű!
Néhány reményt hazudt
tavaszi nap után
megint itt a tél talán:
fú a hideg szél, aztán
hó meg eső hull,
sok szép remény ködbe fúl.
Merre sétálnak sétáink?
Minő búba búnak emlékeink,
miféle rejtett lyukak lesnek
mindenfele beleestemre?
Hé!
Hahó!
Mondd csak!
Többféle tao
létezik? Sok, sok a terelőút?
Vagy csak egyetlen az ösvény?
Örök az Út, és nem tétovul?
Tudják, és majd meg is írják
a Nagyon Bölcsek nekem, hogy
a kettőnk útja -szerelmem - egyenetlen,
el nem simított, össze - és széttúrt.
Hát legyen! Majd nevetünk rajtuk,
a Bölcseken mi ketten.
Ha mégis egyenetlen, hát
majd egyenetlen úton,
fölbukva, bukdácsolva, orrom
homlokom széjjelzúzva, és
négy lábon, bújva, kúszva
elmegyek érted!
És meg is lellek: bújhatsz
országok, hegyek és völgyek,
tájak, nők meg lelkek
háta mögé. Lehet!
Azért: enyém leszel!
Én a hegyre, te a völgybe;
mégis úgy lesz, mindörökre,
hogy leszel! Leszel nekem,
leszel velem!
Leszel-e én
szép
szerelmem?
- Kavyamitra Maróti György alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges