ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

(Visszalapoztam a történelemkönyvben)

ÁRPÁD-HÁZ

Itt születtek a hont becsült fiak,
a Kárpát-ölelt Árpád-háziak,
itt küzdöttek a megszentelt jogért,
s a bele préselődött otthonért.

ISTVÁN KIRÁLY

Az alapkő volt. Kemény szikla szírt,
ki alkotni és teremteni bírt,
az Isten bízta rá akaratát,
hogy álmodjon egy keresztény hazát,
és elismervén törvényes jogát,
Szilveszter Pápa küldött koronát,
de holtában is békességre vár,
mert nemzete még mindig térden áll.

VELENCEI PÉTER

Imre herceg halálával kényszer
miatt lett király orselói Péter,
jó István nővérének volt szülöttje,
s a történelem kétszer lépet közbe,
a velencei gőgnek volt a rossza,
de nem az új hon nevelte gonoszra,
s mert alig tűrte a magyar hatalmat,
befogadta a német birodalmat.

ABA SÁMUEL

A honfoglalók Aba nemzetsége,
István király húgának a férje,
sok életíró annyifélét költött,
a nagy igazság az, hogy keletről jött,
harcolta, s előle sose hátrált,
Henriket, a hadakozó császárt,
fölfedette a legapróbb rést is,
gyilokkal az összeesküvést is,
nem élte túl a ménfői csatát,
s most Ópusztaszer őrzi varkocsát.

PÉTER másodszorra

Koronázta Székesfehérvárnál,
Henrik, a német-római császár,
kitervelt volt Sámuel halála,
s kolonc lett az aranyozott lándzsa,
érte is vád, s két ízben merénylet,
végül mégis elérte a végzet,
elegük lett a hamis királyból,
megfosztották szeme világától,
ménkű vétkű, nem is lehetett más,
s így őrzi a pécsi Székesegyház.

I. ANDRÁS

Vazul miatt űzték el, fia volt,
sok ármány között folytatta a sort,
rövid pogányszövetség volt csupán
a Vata-féle lázadás után,
egy ősi erő fogta a kezét,
erősítve keresztény nemzetét,
és három püspök, tudva szent jogát,
áldott fejére magyar koronát,
s nagy kincs e földön, amíg magyar él,
a Tihanyi alapítólevél.

I. BÉLA

Vazul volt apja, vak jelen a nyom,
de lengyelekhez üldözte a hon,
vagy öccsét, Lászlót illette a jog,
bizonytalan – de uralkodatott,
pogány, keresztény élt bizonytalan,
s negyven dénárt ért a byzant arany,
a veszedelem legyűrte után,
tehetett jót és maradót csupán,
de saját trónja sújtotta agyon,
s Szögszárdon érte végső oltalom.

SALAMON

Kétszer kapott királyi koronát,
ifjúként is, de vitatták jogát,
majd német csapatokkal visszatért,
elismertetve a királyi vért,
a kunok, csehek ellen harcba szállt,
de Mogyoródon veszített csatát,
próbálkozott, s két rokon volt a gond,
és reményt vesztve föladta a trónt,
majd imáira bízta az életét,
s a visegrádi töklámpás hírét.

I. GÉZA

Béla király, s egy hercegnő fia,
a trónért kellett megharcolnia,
Mogyoródnál veszített Salamon,
és új uralkodóra lelt a hon,
mi reggel harc volt, az estére hit,
s csak Isten tudta cselszövéseit,
a szent méltóság Rómából eredt,
így Gergely pápa cselekedhetett,
de vak halála oldatlan titok,
a sír lezárt, s a kérdőjel nyitott.

SZENT LÁSZLÓ

Béla király másodszülött fia,
atléta termet, izmok, glória,
nem törte-zúzta ősi belviszály,
mert harcban edzett volt és jó király,
s úgy uralta a keleti határt,
hogy nem a Szentszék áldására várt,
a bűnt torolta, védte az erényt,
sok templom örök védőszentjeként,
lovag volt, bátor, csöppöt sem hamis,
és őrizi a szent jobbot ma is.

KÖNYVES KÁLMÁN

Művelt volt, nem csúf, hangja sem hamis,
és volt Dalmácia királya is,
rajt vak gyalázás nem ütött sebet,
csak műveltsége nyert Könyves nevet,
így alig ejtett jelentős hibát,
és tudta, hitte nincsenek strigák,
ma igazolja elméjét a múlt,
papnak nevelték, s királynak tanult,
így bölcsen trónolt, óva a hazát,
s ez tette naggyá gyenge alkatát.

II. ISTVÁN

Könyves Kálmán szülötte, sok viszály,
és Álmos ellen lett ifjú király,
uralkodott tizenöt éven át,
veszített is és nyert is nagy csatát,
pokolra vitte a politika,
Velence tüze és Dalmácia,
gyűrte, gyötörte Bizánc ereje,
s egy értelmetlen kórba halt bele,
meghajszolt lelke Váradon pihen,
Szent László mellett, harmincévesen.

II. (VAK) BÉLA

Könyves Kálmánt nem védte meg a jog,
bár testvért, fiút is vakíttatott,
s jaj, István akkor tudta-e vajon,
hogy Álmos vak fiára száll a trón,
itt váltott Kálmán ágról át a múlt,
s a csere gyilkos vérengzésbe fúlt,
vad politika dúlt gyanútlanul,
s a királyné, Ilona volt az úr,
de vak királyunk őrzi Zsófia,
s az első magyar kancellária.

II.GÉZA

Erősítette a hont Géza jötte,
Ilona és Vak Béla szülötte,
s magot vetett honja talajába,
anyja és a nagybátyja hatása,
bár tépte német, osztrák zsoldos is,
és Könyve Kálmán bősz fia, Borisz,
ám mint aki száz cselszövést kiáll,
erős volt, büszke és magyar király,
hiába védte, óvta ősi vért,
harminckét évbe zsúfolt sorsot élt.

III. ISTVÁN

Tőle eredt a fehérvári jog,
Horvátország is hozzátartozott,
csak tíz esztendeig volt „két” király,
mert dúlta ellen és vad belviszály,
s fogadta, bírta – léte volt a tét,
keresztapja és anyja erejét,
rövid időt élt, halt fiatalon,
hírlett, hogy méreg ölte, s nem a trón,
titkára már csak az Isten felel,
s új volt, hogy Esztergom temette el.

III. (NAGY) BÉLA

Ősi erővel folytatta a sort,
hiszen Vak Béla unokája volt,
Bizánc művelte, ért benne a szó,
okos volt, bölcs és nagy uralkodó,
bizonyítja az elme erejét,
az akkor megírt Halotti beszéd,
a tudást áldta, sose volt hamis,
itt nevelkedett Anonymus is,
s vagy méreg ölte, mint árnyat a fény,
a bűn ott szárad Kalán püspökén.

IMRE

Még apja bízta rá a koronát,
hogy utódjává emelje fiát,
küzdött Andrással, mindent kieszelt,
ám végül a sors és nem esze nyert,
a pápa mindkét fél pártjára állt,
s Szentföldre küldte a testvéri párt,
a békét harcba fojtotta a tett,
s mint győztes, Szerbia királya lett,
az egyház kapta öröke javát,
s ma Eger őrzi nemesi porát.

III. LÁSZLÓ

Imre király egyetlen kisfia,
Királlyá tette a politika,
két esztendőt bírta a koronát,
András üldözte egy honnal odább,

vagyont rabolt, hogy az első legyen,
nem zavarta pápai intelem,
az esküjére rossz pecsét került,
anya, s a gyermek Bécsbe menekült,
s nagy gondját, hogy Lipóttal harcba száll,
megoldotta a váratlan halál.

II. ANDRÁS

Három házasság, törvények, csaták,
és cselszövések harminc éven át,
a trónviszály vad volt és lüktető,
s Ince pápától szent lett az erő,
a birtokolás hatalmat adott,
megbékéltek főurak, főpapok,
s törvényezte a rend szerkezetét,
az Aranybulla, az aranypecsét,
az akarata mégse halt vele,
és sírját őrzi Temes vármegye.

IV. BÉLA

András király második gyermeke,
„honalapító” érdemelt neve,
és hitte, Árpád hatalma örök,
így sajátja is megerősödött,
s bár árva honján ejtett nyílt sebet,
nagy Batu kán és a tatár sereg,
de építetett kő-oltalmakat,
Visegrád várát, s magánvárakat,
s mert országával nőtt az ereje,
a hatalmát csak holta győzte le.

V. ISTVÁN

Szlavón, stájer és Erdély hercege,
fújta, sodorta vad idők szele,
jó hadvezér, vitéz katona volt,
és mindig élről vezette a sort,
bár vak belviszály kezdett ki vele,
Isaszegnél tetőzött ereje,
az elme, s erő meggyőzte a hont,
és kétszer koronáztatta trónt,
csatákba fúlt, s várta a Nagy-sziget,
s Margit húgához földelt szent hitet.

IV. (KUN) LÁSZLÓ

Rabolták gyerekként, atyai baj,
s időzött szeretett kunjaival,
iszonyú belharc, s pártütő urak,
sebezték, gyűrték szét a járt utat,
egyház, s világ Rákos mezőre várt,
törvénybe írta az ifjú királyt,
jött Miklós Pápa telj-legátusa,
s a politikával nőtt a tusa,
a hajdan erős már ellen se állt,
és kunjaitól kapta a halált.

III. ANDRÁS

Anyját kényszer vitte idegenbe,
mégis trónra nevelte Velence,
s áldott ölén az örök viszálynak,
Bécsből szökött át magyar királynak,
s erősbült a főurak hatalma,
nem talált írt a hazányi bajra,
békült, harcolt, küzdött is hiába,
rabbá tette külpolitikája,
falat kenyérként fogyott a hűség,
s méreg ölte, vagy a keserűség.

ÁRPÁDHÁZ-ZÁRÓ

Háromszázegy év, huszonkét király,
harc, háborúk, örökös belviszály,
de Isten áldott ölükbe hazát,
és fákká nőtt a termő aranyág.