Álom-idill
Imént itt jártál
az őszi kertben,
aranyló avar sírt
talpad alatt.
Varjúra lestél:
a galád lecsapott
és mohón vérszín’
almádra kapott.
Villanó álomkép
vén tolvajod,
s a bársony-zöld fű közt
suhanó kaszád…
Anyám, a drága,
égre néz vágyón,
s szelíd est hajol át
az almafán.
“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges