Étvágycsináló ébredés,
früstököl a Nap.
Abroszégen tejfelcsend és
kolbászsugarak.
Párát lehelő hegyhátak,
gőzölgő kenyér.
Hagymafelhőkre pogácsákat
süt a hulló fény.
A hajnal mindig kétszer cseng.
Kordul az ágyam.
Se abrosz, se tejfel, se csend
nincs, csak étvágyam
s kenyértelen az asztalom.
A semmit keresem
s friss cipóvá magasztalom
csodaéhesen.