Áldással
Hosszú volt a szentmise,
s amíg te horkoltál a padban,
én démonokkal küzdtem,
sírtam angyalokkal...
... elfáradtam,
áldással engedlek utadra.
Nem adhatom
a fényt Neked,
találd meg!
Találd meg, kérlek:
önmagadban.
Hallgasd, ahogyan
a fecskék zajos hangja
vigasztal,
nézd, az eresz alatt
nem a fészküket rakják sárból,
hanem örömből építik
az életet.
Dicsőség-lépcsőt húztam
fel az égig -
alázat-kövekből,
s amikor kész voltam,
mindegyik fokot
a csontommal burkoltam....
... legyen Tiéd!
Áldással engedlek utadra.
Utózönge:
Ha virágdalt dúdol az északi szél,
puha párnája lesz a tegnapoknak,
ha Péter Pán esténként nem mond mesét,
álmodj meg engem önmagadnak.
- Pongrácz Ágnes alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges