ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Tessék, tessék!
Csak bátran, csak katonásan beszállni!
Indul az Időgép.

Az a helyzet, hogy kamaszkorom óta igazából a história tudományához mindig a rejtett, a nem fősodorban való vonzott igazán, és – remélem – mások is vannak így kívülem.
Értsétek ezt úgy, hogy a körbenézés, kitekintés mindig fontosabb volt számomra, mint a lineáris, csühőgő előrehaladás.
Jobban érdekelt példának okáért, hogy mi volt a helyzet Frankföldön mikor az ősi magyarok etilküzüben lófráltak, de mindjárt látni fogjátok, hogy még ennél is „alacsonyabbrendű” problémák termékenyítették fantáziámat.
Kezdetnek rögvest idetennék néhány tételmondatot próbaképpen, aztán majd meglátjuk.

Ady Endre egy-egy nagy dorbézolás után másnapi heves fejfájását és gyomrának ideges remegését legszívesebben coca-colával gyógykezelte.
*
Napóleon a waterlooi csata előtti napon hőlégballonról – mondhatni madártávlatból – megszemlélte az angolok harci állásait: mégis vesztesen távozott másnap.
*
Kung-fu Ce (Konfuciusz) és Sziddhártha Gautama Shákyamuni, a Buddha, Pátaliputrában találkoztak, és alaposan meghánytak-vetettek néhány alapvető létkérdést.
*
Gustave Flaubert kivette az írógépből a Bovaryné imént elkészült oldalát, és új, tiszta lapot fűzött a gépbe.
*
Vajda János, magyar költő egyszerű levi’s farmerjében kilépett a nyugati indóházból, ott villamosra szállt, hogy a Király utcában lévő szerkesztőségbe utazzon.
*
Hunyadi Mátyás barátjának, Lorenzo Medicinek tanácsára a visegrádi palota bővítése során meghívta Leonardo da Vincit, hogy készítsen a palota termeiben néhány freskót vagy szekkót.

Ne!
Teljesen fölösleges T. Olvasó a telefonhoz kapkodni; nincs szükségem megbízható ápolóra, nem őrültem meg, agyam nem meszesedik. (A legutóbbi uh- és ct-vizsgálatok szerint legalább is csak kicsit.)
Kerüljünk csak beljebb!

John Smith Pemberton – aki mellesleg gyógyszerész, patikárius volt -  1884-ben kikutyult egy borból és coca-cserje főzetéből készült italt, majd a sikeren fölbuzdulva hamarosan nekiállt, hogy az alkoholmentes változatot is elkészítse.
Az első palack coca-colát 1886. május nyolcadikán adták el az atlantai Jacob's Pharmacy gyógyszertárban.
Így tehát Ady bátran ihatott volna, hisz 1877 – 1919 között élt. (Persze nem ivott colát, de tény: létezett a coca-cola nagy költőnk életében. Furi, nem?)
*
Napóleon persze sosem ült hőlégballonon, ámde ülhetett volna, de még mennyire! Ugyanis 1783. szeptember kilencedikén XVI. Lajos francia király és felesége, Marie Antoinette jelenlétében egy tyúkkal, kacsával, birkával a kosarában startolt a Montgolfier testvérek léggömbje, nyolc percet töltött a levegőben, és a felszállóhelytől két kilométerre ért földet.
A waterlooi nagy ruhát pedig 1815-ben kapta Napóleon.
*
A két nagy bölcs, a Buddha és Kung-fu Ce persze nem találkoztak, pláne nem Indiában: a kínai Mester igen nehezen volt kedvenc patakpartja mellől elmozdítható; ámde lazán létrejöhetett volna ez a fantasztikus szümpozión, lévén, hogy a Buddha az időszámításunk előtti 553. éveben született és 483-ban tért a parinirvánába, Kung-fu pedig 551-ben született és 479-ben halt meg.
*
1866. december 18-án Peter Mitterhoffer svájci föltaláló jóvoltából megszületett a „merániai modell” névre keresztelt első írógép. Gustave Flaubert 1827 és 1880 között élt, vagyis akár használhatta volna az írógépet. Nem használta persze, dehogy használta!
*
A drága Vajda Jánossal sem voltam tiszteletlen, hogy is lettem volna, mikor egyike nagy kedveltjeimnek. Ám a tény az tény: Vajda János 1897-ben halt meg, a levi’s-szel meg a következő a helyzet: 1847-ben egy bajorországi zsidó család 18 éves sarja, Levi, apja halála után úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Ott aztán egy erős szövetet gyártó műhelyt alapított, és hozzálátott ama szövettel való kereskedéshez.
Az általunk farmernek nevezett első nadrágot egy favágó megrendelésére Jacob Davis mester készítette 1870-ben, és az ehhez szükséges szövetet Levi Strausstól rendelte meg San Franciscóból.
Ami pedig az első villamosjáratot illeti: a Nyugati Indóház és a Király utca között, 1887-ben indult meg.
*
Mármost: vagy sosem történt ez a meghívás vagy a vincibéli Mester nem vett róla tudomást, ám ami tény: Leonardo nem dolgozott Visegrádon Mátyás alatt. (Vagy dolgozott, de Ismeretlen Mesterként. Hisz nem is rég tudtuk csak meg, hogy imádott Botticellim viszont tényleg festett Esztergomban. Talán.)
Mindenesetre Lorenzo de’ Medici – a Magnifico -, Hunyadi Mátyás és Leonardo da Vinci tényleg egy korban éltek.

Egyelőre ennyi. Ha ki akarja, folytassa, magam is megpróbálom majd...