Szavakból kovácsolt
véres kést szorít torkomhoz
a Tudat:
- civilizált vagyok –
Ki beszél a harag ornátusáról?
Csak törtarany mosollyal kivarrt palástod
ne engedd rádteríteni többé:
hová lesznek az uszályod kormányzó kezek?
lángra lobbanni
szelíd ölelésben
az Élet, akár
egy 'zászlós ember'
tarkállik a fényben
Még ősz volt, mikor először jött felém,
Vidám szóval érkezett, s volt szerény.
Pillantása átkarolt, mint hajnali
Ébredés, ajkán kis mosoly, ami
Mára emlék, édes könnyűség, remény…
Se múzsám, se hitem,
holnapom odvában
perceg a szú.
Lehettem volna lázadó
sőt renitens
vagy stréber
holt lelkekkel házaló
bölcs eminens
krakéler
tudod te
hogy milyen
*
naspolya érik
leköltözött kutamba
a három kaszás