Hallgasd el
felékszerezett ostobaságod
...
nyitott szemmel álmodik a nappal
pillaerdők mögött az éjjel
Karinthy után szabadon, immár nem csak mondatok, hanem vers. Oda-vissza. Ritka munkás, ritka idegölő egy ilyet megalkotni, és nem is kifizetődő, de a fanatikusoknak jó móka. Hátha hagyományt teremthetek. :)
Perzsa selyemakác © - Copyright Pekka
selyemakác int
legyezi az esti szél
bezárul minden
Avare-típusú, a dolgok szükségszerű elmúlásáról,
illetve az elmúlás nemes elfogadásáról szól; a klasszikus japán haiku © - Copyright Pekka
Ki vagy te?
- kérdezed,
Kitárt karok közt vergődő keretnyi ég:
minden szívdobbanás egy éjszaka.
Ritka a csend.
S ha jő is, egy marék
vákuum lesz majd csak ingzseb-otthona.
Lélegzettelen bordák börtönéből
füstként öklend félhomályt a tájra.
Pókerlapnyi űrök ingek zsebéből -
egy-egy éj borul minden dobbanásra.
lassan félreáll a
zöld: mintha haragudna
tekintetem egy tűzfalon
járatom, vadszőlő zuhatagon
Fehérnek mondod a feketét
élőnek a holtat
csak hogy vitázz velem
(Parafrázis Weöres Sándor;
Dalok Na Conxy Pan-ból. II. c. verse nyomán)
(Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 9. szám)
Végtelen nyugalom ringat a szférák
Redőiben, s tajtékot lát szemem,
Lágy mosolyok futnak és kopott tréfák
Hullnak; körülöttem smaragd verem.
Kilátástalanságot lélegzel be.