ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Túl szépek

Minden
hirtelen, görcsös mozdulattal
a füst vásznára karcolt metszet
értelmet nyer benned,
s bennem is - félúton.
Így - túl szépen, hogy ne fájjunk.
(akkor)
/is/
Szerettél. Szerettelek.
Túl szépek voltunk,
hogy ne fájjunk.

Távol
kitáruló dimenziók,
kis patakok, réten fekvések
zátonyain egyedül
laterna magicát játszunk
egy táncoló lomb alakjába, illatába bújva
egymástól távol, egymásba árkosuló
homlokainkon.
Így - túl naivan, hogy ne emlékezzünk.
Átfest. Átszínez. Átsuhan.
Ha más lettél is,
(belőlem?)
/hol vagy/
másnapra elfelejtetted.
Túl naivak voltunk,
hogy ne emlékezzünk.

Feketén
görnyedő egyszer-szeretteink
hűsében lázasan
jól esik, amit még
titoknak hihetünk.
Nem is hisszük.
Csak kiszáradt árkok -
kiszáradt csermelyek
pórus-erdők szemsarok-tisztásain.
Így - túl tisztán, hogy merjünk megtalálni.
Meglátni, s megint megtalálni.
Meglátsz. Meglátlak.
(átélés közben tökéletes álmok)
/túlélés: ébredés.
megfellebezhetetlen, deviáns logika./
Aztán a város migrénje:
túl tiszták voltunk,
hogy merjük megtalálni.

Makacs,
büszke, állatiasult
énjeink lepkeként a másik
kandellábere körül keringenek.
Szeretlek. Szeretnél.
Szerettelek. Szeretsz.
Benned: nem vagyok.
A nem - a csend, a vállalás,
a néma szenvedés -
a temető fái.
A makacs,
a túlhaladhatatlan,
a nem vagyok.
Bennem: kereslek
az élet fái közt.
Így - túl mély a csendünk, hogy megértsük:
hogy megértsük, a zsivajban:
nincsenek szavak.
Hogy a zsivajban is megértsük:
-------------
Felnézünk.
(miért látlak?)
/miért nézel rám, hogyan láthatsz, hogyan?/
Vadak.
Túl mély volt a csendünk,
hogy megértsük.

Döcög a busz. Hazafelé.
Hajnal. Megint.
Napok, hetek, évek mennek el és
(félálomban suttogsz)
/talán meghallod - kimondom/
napok, hetek, évek jönnek végtelen.
Aztán vége lesz.
Mindjárt leszállsz. Én is veled.
Sokkal, belső évezredekkel később
a túloldalon várom az éjszakait.
Mindjárt. És megint.
Talán utoljára.
Túl szépek,
túl naivak,
túl tiszták,
túl csendesek voltunk.
Talán utoljára.

Csak hajtsd még vállamra
megfáradt, karcos, öregedő,
újszülött arcodat.
---

Hóvirág

Hóvirág
Vihar után
Hajnali mesék I.
Hóvirág az örvény peremén
Hajnali mesék II.
hold a szőnyegen

-O-

2008-2009