Csaba Jávorka alkotása: "Rend születik"
A megszentelt csecsemő mindig sír,
szétnyitott tenyérrel tétován hadonász.
Oly értelmetlen számára ez a világ.
emlékszem, konyha faláig ért
a hársfaág, pár percnyire tőle
lidérchomályban a mennyország,
- mindent kimondunk -
Mákvirágokat borzol a szél,
álmokat hozó gondolatok,
mint gyönge hajtások,
feketére festik az éjt.
Megáll az óra,
elfáradnak a gondolatok.
...ha eltávozom,
csendben osonok majd,
nem nyitok ajtót,
utca csendjében
visszhangzik léptem
fent pislákol egy csillag
nézem...
Gondolj bármit,
ha kimondod
mélyre hatolsz ...
...'s ha bennem egyszer fényesség szakad'...Rilke
amikor a fáradt lét
mindkét kezével fojtogat
egy gondolat riad
s megragad a mozzanat
fák alatt gurul el az ősz
ragyás almákba zárva
lépj lassan ha arra jársz
régen volt, de még most is fáj...
iszonyú ez a hideg
egészen a csontomig hatol
mégsem fázok
állok
s apám most nem szól