Megáll az óra,
elfáradnak a gondolatok.
Öt perc múlva tizenkettő,
s bennünk halványulnak
az árva pillanatok.
Hangtalan, komor
cédrusfa-levélként
viszed tovább mosolyom;
míg tart az élet
aranyeső szirmával
keringőt táncolok.
Holnapba rajzolom arcomat,
mielőtt csöndesen széthullok.
Az idő peremén
maradok nyugtalan másodperc.