De akkor
régen volt, de még most is fáj...
iszonyú ez a hideg
egészen a csontomig hatol
mégsem fázok
állok
s apám most nem szól
de akkor
de akkor is
csak csendben
magának motyogott
nem
nem szabad feladnod
majd megyek veled
s jött
a vonat zakatolt
lassan suhantak a fák
a rét felett egy seregnyi vadliba szállt
egészen az iskola nyikorgó ajtajáig kísért
ott hagyott
s maradtam
négy évig számoltam
a vagonok jóslatát:
szeret
nem szeret
tiszta szívből
igazán
most
én kísérem
s távolban hallom
a futó szél zúgását a sínek felett
- Dvorák Etela alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges