Szabván(y)
Pőrén jön a válasz, mikor és mennyire kár,
aztán harapó vágy feszül alkatra, ha vár
még rád aki újból megölelné a fejed,
csókot nyom az ajkakra, ha száj't fonja a máz..
Fellélegzés
Kicsikartam magamból egy koromnyi napra való dermedt nyugalmat, üvegvatta-szivacsos lelkülettel, amire már a kéreg is úgy rászáradt, hogy nem is látszik semmi. Hírverésre dobolhatnak a dobhártyámon dobverővel, ékelhetik vágyam forrását.
A zord*-hoz
Parafrázis Ady Havasok és Riviéra c. versére
Ha te zord lennél, fenn jégsapkás
Vihar-kölykök hada cibálna,
Míg a lábadnál heverne mind,
Ami nő s mi zöld buja pálma.
Tiszta lappal
Akkor beléhasít: megborul megint.
Elakad, kihagy. Szív. Szokás szerint.
Van rá magyarázat. Belátja. Legyint.
MásVilág
Tegnapi és holnapi
harangkondulások feszítik
a messzi végtelent,
kútmély csend zúg
az apró dombok közt.
Meggyilkolt álmok suttognak…
Nincs dal, nincs világ,
ami elaltat, ami betakar,
csak ez a MásVilág,
csak ezek a kőhideg,
alvó nyugalmak.
Idő
Idő. Tér. Ma, holnap, holnapután. Egy hét, két hónap, száz év. Visszavonhatatlan, és megismételhetetlen viszonyban vagyunk az idővel. Hús-vér emlékek, jelenek, hidak, utak, mosolyok, könnyek és vágyak között éljük, és tartjuk az életnyi pillérjeinket.
Csoda a csendben
vágytam rá, hogy
nézzél, kérjél
mégegyszer megigézzél
tekintetünk
összekapaszkodjon
egymás lelkében
testében
megmártózzunk
Boldog boldogtalanság
Újra kitűzted a cölöpöket.
Jelnek.
Léleknyugtató határnak
számkivetettnek,
mikor eláraszt a sötétség,
hogy hozzád visszataláljak.
Barátság
Ez már tényleg az utolsó, önfeltárni megkísértett - pardon, megkísérelt :) - retro-ciklusom, 2004-2005-ből: a teljességhez.
Uraim: - Záróra!
Öten söröztek; szóltak
mind:
- a lázongó béke
alattomos; felette
a víz hullámzani
látszik, az ember lábát
felsértheti valami