Évről évre megígérem magamnak, most aztán másként lesz.
Nincs annyi stressz, jön az édes pihenés, de legalábbis a harmónia.
Nem engedem, hogy belém kössenek, ha mégis, ezerrel áttáncolok rajtuk, hagy kopjon a cipő sarka, ugorjunk hát!
*
csupasz tölgy alatt
lám sirató asszonyok
fekete zsákok
*
Rózsagyökerek ölelő oltalmában, piciny hajszálkinövések közé bújik meg az alsó rózsalét, ahol fény nem jár, s kegyelmi tétlenség oktalan vádja illetheti a tartományt. Pedig nem is lusta, semmittevő, értelmetlen életű közeg az, hol bimbók nem teremnek, virágok nem nyílnak, szirmok nem fakadnak.
Csak magamra, senki másra
nem haragszom, miért is tenném.
Szerelem volt. Első látásra.
Kelő hajnal, harmat-költemény.
Mi lenne ha
Dollárörvényes zúgók közt
Rongyos zászlóival
Odesszából
Kifutna újra
Az a fekete hajó
Hali-hé hali-hó
Néha olyan vagy, mint a fa
zöld levelének illata,
és szélsuhodó álmaid
libbentik lombvirágait.
Tartóztasd jókedvedet,
ha melléd szegődik... élni segít
kesergek
emberek
jöttök felém
nevettek
még jó, hogy ti
nem löktök
rajtam -egyet
( Salvador Dali - Keresztelő Szent János Krisztusa, 1951, olaj, vászon)
Ünnep csüng
a fáradt Krisztuson,
gyűrött még
a gyászolók szeme,
kullogunk bús
kálvária-úton,
kiknek nem volt,
s nincs már gyermeke.
Sóhajtoznak
fonnyadt krizantémok,
koszorúba kötöznek ködöt,
botorkálunk,
– két suta vakondok –
gödrök, gondozatlan
sírhalmok között.