ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ott állt a férfi, magában beszélt.
Kopott kabátján bor- és húgypecsét.
'Végleg elhagyott és elvetélt.'
És arcát, mint rossz verset tépte szét.

'A lakásból kidobtak, nincs vesém.'
Ott állt a nő, és káromkodott.
'Unokámnak már nincs több mesém.'
Gyufát fogott. Pest lángra kapott.

(Kék vörös lesz és a zöld ma szürke.
Otthont keresel, a föld kivet, zokogsz.
Hol nincs más, csak hátra, s így előre:
az égre nézel. Magadban motyogsz.)

'Vaú-vaú, morr-morr.' És még egy vaú.
A lángban állt az eb, fülét hegyezte.
'Herélt lettem és lógó hasú',
de lábát az országra emelte.

(Vak házak. Elcserélt életek.
Nincs kiút, csak egyre befelé.
Eb vagy farkas lohol értetek:
a bolygót teszi lábatok elé.)

Ott állt a rendőr. 'Ha nincs pénz, nincs bagó.
A világvégét meg nem büntetem.'
Szárnyat öltött és a felkapó
lángokból felrepült csendesen.

Ott állt a ház. Vagyis csak romjai.
Pernyelepte lett a homloka.
Csend: egy háznak nincs mit mondani.
Behunyt szem lett minden ablaka.

(Mennyi nemre tárnak házaink?
Mennyit kell forogjon még e bolygó?
Holdat ugatnak farkasaink,
de az ember: ember. Hogyha rossz is, oly jó.)

Ott állt a nincs. Nagyon lenni vágyott,
de elkésett kicsit a téridőben.
Kézkinyújtva érezte a lángot,
'Nem lenni de más ilyen időben.'

A halál is ott állt. Nincs mit tennie.
Rágyújtott és kaszanyélre dőlt.
Csorba? Nem baj. Minek fennie.
Ásít. 'Unalmas bolygó lett a föld.'

(Visszhangot visz majd rólunk a tejút?
Mit örökít spirál déenesébe?
Farkas farkasának nincs kiút.
Volt egy kék golyó. Minek? Mivégre?

Bár haldoklik, még egyre forog
bolygónk gyermekeink tenyerén,
míg lángra kapva egyszer felzokog,
holtában kacagva istenén.)

Ott állt a gyermek. Ott lángolt előttem.
Kis kezében égszínkék golyó -
'Mondd meg, Mama, én minek születtem?'
És átölelte őt a lángfolyó.

Ott álltam én. Lángolt Európa.
Lángolt Nap, Tejút, galaxisok.
Vagy nem? Nem tudom. Nem tudom, mióta.
Egy férfi állt ott. És csak motyogott.

(Az eredeti, két évvel ezelőtti vers új verziója 2016. 10. 18-án készült. Úgy érzem, hogy most lett kész.)