Mellénk ülök. Kettőnk helyett.
Megmondanám előre, hol
és mikor. Egymáson sebet.
Meg azt is, hogy majd összeforr.
Üres. Nem lehetne üresebb.
Ütősnek hitted, s most sütheted.
Vakfolt a tudatban. Félelem.
Gyámoltalanság a négyzeten.
nyomulnál ahogyan kés a vajba
esetleg egyenest bele a késbe
jobb lenne inkább sehova mégse
maradni veszteg (ott ahol) ám abba
Akit a jobb sorsba vetett bizalom bolondulásig
áltatott, mit tehet? Ehet. Saját főztjét. Noha vásik
a foga valami jobbra, megszokja, s el nem fogadná
a másét. Végigkóstolta a teljes menüt. Ki adná
nincs vége semminek kezdődik elölről
kezdete sincs persze mindig benned lakott
egymáséi vagytok két kiszolgáltatott
felrúg minden szabályt ahogyan előtör
Nem iszonyodom vagy undorodom tőled.
Még ha nem hiszed is, végképp nem gyűlöllek.
Igaz, nem szeretlek. Nem, mert az vagy, aki,
hanem mert ahogyan. Be merem vallani.
Hogy bírhatnál bárkit tartós függésre
anélkül, hogy magad is függővé ne
válnál? A szituációtól is, ám
kezdettől pontosan tudtad, nem csupán
attól. Hányszor kérkedtél: akármikor
fölidézed, ha szükséged van rá. És
Nem itt, és nem most (ha nem lehet).
Ne félj, már tudom az illemet.
Amikor és ahol engeded,
szó helyett elég majd intened.
P.A.-nak
Lehet-e random egy ember
karaktere? Hol ilyen,
hol olyan? Hinnéd, a tenger
is mindig más, mikor milyen