Kitakar, bár be kellene.
Nem lehetek elég éber.
Mit akar? Sok a gond vele.
(Mondjam-e? Mondtam elégszer.)
Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre.
Rükverc is csak alig-alig —
már benne állsz, és nem előtte.
Mutatványos sátor. Porond.
Képzelt hőse tényleg hős-e?
Csak míg hiszi. De nem bolond
folyton-folyvást tán még ő se.
Most úgy fogj neki, hogy nem próbálod meg
irányítani. Kezdetnek mindjárt el
is hagyhatod a felszólító módot,
még ha csupán magadat buzdítanád
is. Olykor nincs szükség nagy elszánásra.
Pont most dob hatost. Hát persze.
Ugyan kit is érdekelne
a játék, amikor nincs tétje.
De azért tesz. Az egészre.
Belecsapni a lecsóba. Előtte
állva osztani észt függönnyel takart
valóságról. Egybelátva szétszakadt
szálakat, egy mondat kellős közepén
indítani a szöveget — szóljon csak