valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam
áratlan utak a semmibe futnak
sápadt arcokon
fény-árny örvények játszanak,
rám borul hangtalan ez a rohadt világ,
tűzfalakra néznek napjaim,
kormos, sötét, málló vakolatként
hullik a tegnap rám,
Maradtam volna még..
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...
ahogy a Nap
körém szövi sugarait
és gyengéden simogat
Pillangókat dalolok,
hernyók jönnek.
Ha ceruzáim végleg messzi tűnnek,
kis fűszálakat adok majd betűmnek,
világoló tekinteted mogyoróbarna
margarétát tépő szenvedély
izzóvá hamvasztja zöld selyemkendőm
feltűzöm a hajam belekap megrázza az eltévedt szél