Tűz se lobbant már éjek ölén lángra,
éj se sír fel, ha csillaggá válnék.
Csillag se hoz enyhet szempillámra,
akkor se, ha újra rád találnék.
emlékek fájáról szóljon e dal
mert elfut a nyár
és stigmákat ejt
mikor hajamba nyúl
I.
Megváltoztam.
Vörös hajnalok egy sugárszemét
Láttam halványan, majdnem pirkadat volt -
Kelni készült és új mennyei szép
Arcán pár felhő mély árkokat rajzolt;
Pirosló fényárban élheted
Irgalomból nyert létedet.
ujjaidtól formált
gyönyörbe lobbanó láng
akarok lenni
Mit is menthetnél magaddal partra
száraz medréből számtengerednek?
Tudni vágytál, így lettél eretnek,
s e tudás most a veszted akarja.
Te is csak egy állomás
voltál nekem.