A mese szereplői valóságos emberek... bárminemű hasonlóság... nem lehet véletlen..
- Komolyan vonzódom az emberekhez, néha jobban, mint a saját fajtámhoz, elsősorban végtelen bölcsességük kapcsán.Tudják, mi a szép és mi a jó. Nem alacsonyítanak le veréb szintre, közmondásaikban is ott szerepelek
- Élet, élet, rongyélet! - gondolta kacsamama, miközben frissen kikelt csemetéire tekintett. - Ilyen rusnyát, mint ez a görbelábú, hosszúnyakú, lapos fejű, alaktalan még soha nem neveltem. Legjobb lesz, ha akkorát csapok a fejére, hogy odébbáll, aztán lesz vele ami lesz.
Csapdosta is a fejét rendesen. A rusnya kacsafióka - nevezhetjük rút kiskacsának is -, egyre hangosabban ismételte:
- Mama, mama szeretlek!
Na végre! Az oltárról elhangzott az „Ita missa est”, majd Bernát atya kivonult a ministránsaival Még lengett a bronzharang mázsás nyelve, miután odasózta az utolsót, de a hívők már kitódultak a Templomtérre és beolvadtak a Mihály napi búcsú forgatagába.
- Szép jónapot jóember! Azt hiszem, elírták a cégtáblát odakint. Féregtelenítés, vagy méregtelenítés helyett, kéregtelenítés és kérgesítés van írva. Ennek a két szónak valahogy nem találom az értelmét, így csakis elírásról lehet szó. Jó szándékkal jöttem, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, esetleges megrendelőik előtt
Másodpercnyi vesztegetni való ideje sem maradt, miután az ütött-kopott, horpadt, dohos barakkból elszabadult. Kényszerű fürgeséggel hajtotta magát, hogy a rendelkezésre álló, nagyjából 48 órás szabadidőt, valóban az otthoniakkal tölthesse.
A novemberi, apró szemű, sűrűn szemetelő, hideg ónos esőben, akár útszéli