ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

"A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meggyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom"

(Utassy József)

Hívatlanul

„Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.”
( János evangéliuma)

A történet 99, 9 %- ban a valós életből származik

Vannak olyan találkozások az életben, amelyek valahol eleve elrendeltettek.

- Parancsnokok, rendeljenek gyülekezőt az egységzászló elé!

- Értettem százados úr!

A két parancsnok sarkon fordulva összeterelte a mezőgazdasági munkából érkező, szerszámjaikat éppen lerakó levente sihedereket, előzetesen utasítva, hogy mindenki viselkedjen megfelelően katonásan a százados úr jelenlétében.

- Egyenruhákat megigazítani, hasat be, mellet ki, vidáman!

Az afrikai szavanna közepén, ahol egy oroszlán, név szerint Leon, sok oroszlántársához hasonlóan egész napi sziesztáját élte épp, lógó nyelvvel, lihegve, a hőségtől elkábultan, egyszer csak, mint ködön át, kábán megpillant egy bivalyt, amint pontosan előtte áll. Azt hitte, hallucinál. Éhes volt, az oldala már behorpadt. A bivaly megszólal.

- Üdvözöllek, kedves barátom...

- Barátod a hóhér! - mondta Leon. - Az meg én leszek.

Emlékszel az első napra, az első levegővétel utáni pillanatra, a hangra, a mosolyra, a dalra? Az idő egyre tágabb lett, a tér fájdalmasan körénk szűkült. Fénytől-fényig, árnytól-árnyig, faltól-falig ölelt körbe a lepkeszárnyú hajnal. A szárnyakat neked adtam, de engem soha nem tanítottál meg repülni. Fölém hajoltál, arcod a félelem idegen árnyaival takarta el a napot, szemedben szürke felhők vonulását láttam, szilánkokra hullt minden kimondott szó… csak élni akartam, de születésemmel benned haltam.

Ha nem csak civilek lettek volna a település főterén, mindkét oldalon egymással farkasszemet nézve – bőszen gőzölgő vérszagot gerjesztve szavaikkal a levegőbe -, váltig azt hihettük volna, hogy két, évszázadokkal korábbi hadsereg katonái készülnek csatába egymás ellen. Semmilyen mérőműszerrel nem lehetett volna pontos előrejelzést adni a következő pillanatokról. A feszültség egyre fokozódott.

„Kérem minden kedves barátomat, aki úgy gondolja, jelenjen meg kisebb fogadóbizottság létrehozására”. Új jövevény érkezik, suhant végig az gondolatüzenet a cseppet sem szokványos helyen. Ez volt az a hely, ahová előbb-utóbb mindenki - függetlenül az akaratától -, el fog jutni. Némelyek elbaltázzák, de a többség nem.