ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Az afrikai szavanna közepén, ahol egy oroszlán, név szerint Leon, sok oroszlántársához hasonlóan egész napi sziesztáját élte épp, lógó nyelvvel, lihegve, a hőségtől elkábultan, egyszer csak, mint ködön át, kábán megpillant egy bivalyt, amint pontosan előtte áll. Azt hitte, hallucinál. Éhes volt, az oldala már behorpadt. A bivaly megszólal.

- Üdvözöllek, kedves barátom...

- Barátod a hóhér! - mondta Leon. - Az meg én leszek.

Emlékszel az első napra, az első levegővétel utáni pillanatra, a hangra, a mosolyra, a dalra? Az idő egyre tágabb lett, a tér fájdalmasan körénk szűkült. Fénytől-fényig, árnytól-árnyig, faltól-falig ölelt körbe a lepkeszárnyú hajnal. A szárnyakat neked adtam, de engem soha nem tanítottál meg repülni. Fölém hajoltál, arcod a félelem idegen árnyaival takarta el a napot, szemedben szürke felhők vonulását láttam, szilánkokra hullt minden kimondott szó… csak élni akartam, de születésemmel benned haltam.

Ha nem csak civilek lettek volna a település főterén, mindkét oldalon egymással farkasszemet nézve – bőszen gőzölgő vérszagot gerjesztve szavaikkal a levegőbe -, váltig azt hihettük volna, hogy két, évszázadokkal korábbi hadsereg katonái készülnek csatába egymás ellen. Semmilyen mérőműszerrel nem lehetett volna pontos előrejelzést adni a következő pillanatokról. A feszültség egyre fokozódott.

„Kérem minden kedves barátomat, aki úgy gondolja, jelenjen meg kisebb fogadóbizottság létrehozására”. Új jövevény érkezik, suhant végig az gondolatüzenet a cseppet sem szokványos helyen. Ez volt az a hely, ahová előbb-utóbb mindenki - függetlenül az akaratától -, el fog jutni. Némelyek elbaltázzák, de a többség nem.

Embermilliókat döbbentett meg a kegyetlenül valóságszerű, rövid televíziós hír, amelynek értelmében a kómába esés gyorsasági világrekordere kómába esett. Sportszeretők, szurkolók vagy csak egyszerű, igaz emberek kétségbeesetten, döbbenettől lesújtva, imára kulcsolt kézzel fohászkodtak a hatalmas egyéniség gyógyulásáért.

Monitor mesék…. Szirének éneke I. Avagy „Hej, ribancok, ribancok”….felnőtt regék és mondák…”Ezek vagyunk?” kategóriában