ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Nem az erősségük a szoknya, ezért nem is nagyon viselik. Tagadhatatlan, hogy valami ahhoz hasonlót ugyan hordanak, ami a semeddigen fél milliméterrel ér tovább, de azt csak nagyon tapasztalt, vagy nagyon tapasztalatlan, ruházkodással nem foglalkozó azonosítaná a lexikonokban szoknyaként meghatározott darabbal.

„Viharos vad évek,
Szerelmünk megtépték,
Csak rongy és sár.
Pedig most is égek…”

Egyszer volt. Hol nem volt. Ahol az Üveghegyről az embereknek az üvegvisszaváltó jut az eszükbe, az Óperenciás tengerről nem is hallottak még, s ahol a kurtafarkú malac sem túr csupán a maga kedvére, elvégre bolond az, aki ingyen dolgozik.
Szóval itt, Félszárnyfalván élt, él a Gereben család.

Lépések…

Érintések, vágyak, hazugságok, igazságok, talán magad sem tudod, hogy vajon valós e az, amire vágysz, amit kívánsz, amit magadénak akarsz tudni.

Lépegetsz… teszed kecses piros cipőbe bújtatott lábaid előre, majd újra, egyiket a másik után… léped, taposod az utad, gázolsz sárban, harmatos réten, csillagfényes éjszakában, verőfényes napsütésben. Rácsodálkozol a holdra, nézed tányérját meséket beleálmodva, s fejtenéd meg titkát. Titkod. Belevisít az éjszakába egy madár, ébresztve fel magát, s magad, s nyugalmat parancsolva vagy éppen éberséget…

- Vétkeztem atyám, oldozzon fel! - szól egy rekedtes hang a rács túloldaláról.
- Kezdd el fiam! - mondta a pap, aki egyből elkönyvelte, ez is sok filmet nézhetett, ha így kezd gyónni,
- hiszen ennek semmi köze a valós gyónáskezdéshez-, de mit számít a formaság, a lényeg a szándék. Semmi szükség versbe szedetten előimádkozni, nyugodtan mondhatja szabadon is - gondolta - és figyelt.
- Atyám, vétkeztem, oldozzon fel!

...Ezeken Sztálin elvtárs volt látható, amint éppen elmélyülten Leninnel beszélget,...

Mose Bábel szerette a mézes vodkát. Főleg az akácmézest. Bajtársai elnézték neki, hiszen nemrég kapott fejlövést. A vörös csillagos türkmén harcosok is hibbantnak tartották, mert hiszen Allah előtt, még mézzel is tréfli volt az alkohol; a hasis mégiscsak jobb – vélték. Ez annyira kézenfekvő, minthogy Mekka a szentváros, és nem Moszkva.

Anyu! A papa már megint szobrot akar csinálni...

- Ez a munkája, ebből élünk, tudod jól gyermekem.

- Nagyon félek!

- Én is fiam. Tudom, hogy megint baj lesz...

- Agyba-főbe ver minket a papa, mint szokott?

- Évek óta nem tud alkotni, csak ha a sárga földig leissza magát, ezt már megszoktam... megszoktuk. Azt vagyok képtelen megszokni, amit te sem, gyermekem.