Próza
Lúzer
Kép nélkül képtelenség, képpel is a lehetetlen bal felső sarkát kibillentő próbálkozás. Tulajdonképpen ragasztó fogyasztásról van szó. Valami, ami sem a szipózáshoz - mint primitív kábítószer-élvezethez -, sem enyvhez - a valamit valamihez ragasztóhoz - nem hasonlít a szó klasszikus értelmében és, hogy jól ellentmondjak magamnak, mindkettőt magába foglalja.
Ősz: ultramarin kékben
... egyszerűen megmarkoltam hűtlenül magára-hagyott, hollótustól szennyezett
nádtollamat. Vele akartam lenni!
Akit, amit egyszer megszeretünk, az tudtunk és beleegyezésünk nélkül, örökös
társbérletben
nálunk marad.
Vízia
Törpeharcsák csevegnek, lent a mélyben, az árral szemben, kávébarna, rút Duna vízében. Törpeharcsa Zsuzsi néni Törpeharcsa Rózsikának éppen kulináris recepteket ajánl.
Bánja is Rózsika, hogy nincs nála a receptes füzete.
Ahogy Zsuzsi néni elmondta ezt a kis hal, ebihal-csemegét, kukac-desszerttel, a harcsanyál összefut a számban. Főleg a barnavíz-mártásban hentergetett kukac-desszert csiklandozta az ínyemet.
Hivatástudat
- Világ életemben becsületes, törvénytisztelő állampolgár voltam. Soha nem kérdőjeleztem meg az igazságszolgáltatás jogosságát. Nehéz és felelősségteljes munkámat mindig öntudatosan, az igen tisztelt bíróság megelégedésére igyekszem végezni.
Az utolsó szökés
A baba nagyot csapott pufók kezével a tejbegrízes tálba. A nagypapa letörölte képéről a tejbegrízt.
– Azé’ nem kéne annyira elkényeztetni ezt a gyereket – dünnyögte a menyének.
- Mi köze hozzá vén hülye? Inkább törődjön a maga dolgával; avval, hogy minden nap becsinál!
Az öreg nem válaszolt, csak halkan maga elé dünnyögött, hogy tán igazsága lehet a menyének. Kivett egy almát a kosárból; egy ráncosat. Az jó. Azt könnyű harapni.
