• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Próza

    Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (9)

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    Signor Veneranda megáll a lépcsőfordulóban, és egy ajtó melletti falon lévő foltra ráteszi ujját, aztán nagy erővel megnyomja.
    Egy úr mellélép, és nézi.
    „Bocsánat” – mondja az illető, és rámutat a falifoltra –, „ez nem csengő, hanem egy folt a falon. Nem fog megszólalni.”
    „Igazán?” - mondja signor Veneranda – „Nem fog megszólalni? Ez ön szerint biztos? Már miért ne szólalhatna meg? Én ugyan életemben nem láttam még olyan foltot, amelyik hangot adott volna, ha meg nem nyomták, viszont számtalan csengőt láttam már, mely megszólalt, ha megnyomták.”

    Morpheusz köpenye alatt

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    Mája-fátyolban

    Ebben az álomban fiam és lányom megint kisgyermekek, kicsik, ahogy mondom: öt- hatéves formák.

    Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (8)

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    Signor Veneranda séta közben egy ismerősével találkozik.
    - „Áááá!” .- mondja az ismerőse. - „Hogy van?”
    „Hogy?” – kérdez vissza signor Veneranda.
    „Hogy hogy van?” – ismétli az ismerőse hangosabban.
    „Hát honnan tudjam?” – mondja signor Veneranda, mint aki semmit sem ért. - „Hogyan is tudhatnám? Amíg ön meg nem mondja, hogy kiről beszélt, egyáltalán nem tudom megmondani, hogy hogy van. A szüleim jól vannak, köszönöm, a barátaim is mind, amennyire tudom, kivéve Tommasinót, aki kicsit meghűlt. Ismeri Tommasinót?"
    „Nem, nem… Nem ismerem…” – dörmögi signor Veneranda ismerőse.

    Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (7)

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    Signor Veneranda beül egy étterembe.
    „Óhajt étkezni Uraságod?” – kérdi a pincér signor Venerandától.
    „Természetesen.” – feleli signor Veneranda. – „Mint mindenki, olykor..”
    „Spaghetti mártással, rizottó, zöldségleves?” – kérdi a pincér, az étlapról olvasva mindezt.
    „Hogyne!” – mondja signor Veneranda -. „Ám kihagyta a borjúsültet, a szalámit, sonkát, halat, a sült borjúlábat milánói módra, az aprópecsenyét, a vagdaltat, a roston sült marhahúst és még jó néhányat.”
    ”Igen” – dadogja a pincér –, „de én csak azt szeretném tudni, hogy jelenleg mit óhajt fogyasztani?”

    Kavics

    |
    K. Kata D. képe

    A tengerparton láttam meg. Egy volt a sok közül. Valamiért mégis éppen őt emeltem fel.

    Tenyerembe szorítottam. Hűvös volt, gömbölyű és sima. Lassan szétnyitottam a kezemet. Ott feküdt, narancsszínű hátát barna minták pettyezték. Ahogy a nap felé tartottam, helyenként kristályosan megcsillant a felülete.

    Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (6)

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    „Nyissa ki a száját!” – mondja a fogorvos signor Venerandának.
    „Örömmel!” – válaszol signor Veneranda készségesen. – „A szemem becsukhatom? Vagy nem?”
    „Ahogy akarja. Nekem egészen mindegy.”
    „Jó. No és ha csak az egyiket csukom be? Az zavarja önt?”
    „Felőlem…” – így a fogorvos. – „Csukja be az egyiket, ha önnek úgy jó.”
    „Jó, de melyiket csukhatom be? A jobb vagy a bal szemem? Esetleg váltogassam? Csukjam be előbb a balt, aztán a jobbat? Önnek melyik felel meg jobban?”

    Idegenvezető

    |
    Boér Péter Pál képe

    - Édes Vilmám, emlékszel, amikor 65 éve, itt ebben a parkban kértem meg a kezedet?

    - Lehet azt elfelejteni egyetlenem? Most is lángba borul a szívem, ha visszagondolok. Annyi minden megváltozott, fel sem ismerném az akkori szememmel a környezetet, de ezt a parkot legalább békén hagyták. Most is olyan szép idő van... Ez a zsongó tavaszodás...

    - Vilmám édes, ősz következik most, épp október végén vagyunk.

    Lélekben költő

    |
    Boér Péter Pál képe

    Kicsi, de annál nyüzsgőbb életű bokortanya volt Vattakökörcsin, a maga 14 portájával, szorgalmas, földet művelő és szerető lakóival. Közössége, már-már faluszámba ment és a környezet is szinte annak tekintette őket, míg el nem kezdődött a nagy elvándorlás. Lucskaiék voltak az elsők, s utána az összes helyi család szétvándorolt, hogy valamikori házaiknak sejtető nyoma sem maradt - a derékig gazos -, parlagon hagyott földeken, amikkel korábbi gazdaságaik siralmas helye, maradéktalanul egyesült.

    Értékelgető, útravaló

    |
    Silk képe

    Múlnak az évek, pereg a homok. Nincs azon mit szégyellni, hogy bizony bele-bele került az is a gépezetbe. Egyszer fenn-egyszer lenn.

    Őszinte mosollyal a szívedben emlékszel vissza a sors adta ajándékokra.
    Feltűnik egy picike lányka, piros ruhácskáján három hófehér virággal ékeskedve, belefeledkezni a nagyoktól ellesett életbe a szőlő alatt. Takaros kis menyecskét játszik, süt-főz, babát ringat, csücsöri ajakkal csitítja, beszél, csacsog. Hangja dallamként kúszik el, tova, amint játssza a valót.

    Tartalom átvétel
  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг