- Ó, de örülök kedves Mártika, hogy másfél év levelezés után, végre személyes valódban is láthatlak!
- Éppen ilyen nagy, mosolygós macinak képzeltelek, Dávid!
- Tudod Mártika, olyan szinten senkit sem ismertem, mint téged, tulajdonképpen napi 10-15 oldalnyi levelet váltottunk. A postás nálam már nagyon ki van akadva. Bejött az új módi, tudod az internet meg a mobiltelefon.
Mottó:
There’s nothing ill can dwell in such a temple:
if the ill spirit have so fair a house
good things will strive to dwell with’t.
Nem lakhatik ilyen templomban gonoszság:
ha a gonosz léleknek ilyen lenne a háza,
a jóság is vele kívánna élni.
(Shakespeare: Vihar)
Sárgarigó - feketében: szépen szólt az ének.
Szépen tudtam minden este meghalni Teérted.
Minden este arra vártam, hogy eljön a reggel,
megszólítod énekemet sárga - feketében.
Aranyrigó sűrű éjben: hónak - hava hull ránk:
szeptemberi decemberben hagyott el a „hagyd rám”.
- egy ötvenhatéves férfi, ki harmincnyolc évvel ezelőtt fogalmazott, írt utoljára (írásbeli érettségit), feljegyzi olvasmányélményeit -
Bevezetés
Avval kezdem, hogy egy héttel ezelőtt sok szabadidőm volt, hát tettem egy sétát a környéken, ahol harminchat éve lakom.
- szinopszisok -
Az Urak Gyűrűje
Egy szemmel láthatóan nem öregedő törpemanó, Kosán Bolbi elhagyja lakóhelyét, hogy kalandokra keljen, és Dalfgan útját járva megszerezze az Urak Gyűrűjét. Vagyona zömét legkedvesebb rokonára, Dófróra hagyja. Kutatásai során Dófró megbizonyosodik arról, hogy örökölt gyűrűje az Urak Gyűrűje, és hogy a megerősödő Uronszar is tudomást szerzett a varázshatalmú ékszer hollétéről.
- A szentmise véget ért, menjetek békével!
- Istennek legyen hála!
Elég nehezen szokott át a latin szövegről a magyarra, de villanásnyi, mégis emberi léptékben hosszú élete alatt annyi mindenről kellett másra átszoknia, annyi mindent kellett, behunyt szemmel, összeszorított fogakkal kibírnia, hogy nem az ilyen jellegű változások rázkódtatták meg.
- Dominus vobiscum!
Mióta egy szörnyűséges, hátborzongató, esőt síró, jégveréssel kopogtató napon a Kedves elhagyott, nagyon magam maradtam, nagyon, egészen egyedül.
Egyedül feküdtem esténként hideg-rideg hűlthelyű ágyba, és hajnalonként – anélkül, hogy átmelegedhetett volna Valakitől az ágyam – egyedül kászmálódtam ki belőle.
Ocsúdásom sokáig tartott, hosszú hetekig. Hosszú hetek peregtek le az idő rostáján, míg felocsúdtam: hisz nem vagyok egyedül!
Egyszer végre el kell már mesélnem ezt a történetet is, Philoktétész történetét, melynél megrendítőbben nevetséges nincs a teljes görög mitológiában. Megrendítően nevetséges, tehát groteszk, és ha groteszk történetet akar mesélni a mesemondó, hát legalább hatvan év felé közeledjék, mert szükséges holmi bölcs fegyelem a történet elmeséléséhez.