Gyűlölj, ha már szeretni félsz.
A félelem vak, árnya nyom.
Neked jobb, hogyha elítélsz,
nekem, hogy megbocsájthatom.
Hol ültünk léhán, és te néhol lágyan,
Elmerengve, s emésztő lázban én,
Látod hozzád már kimért volt a vágyam,
S mi ott ragadt, a szívünk szent egén,
Magába hullt, siratott száz felhőt fent.
Ledőltem halkan, hűtlen agg fejem
Ezer magányát bántó kínos járom
Nekem már – szív hol jár a szerelem?
hallom lépteit
közeledik
alattomosan
lucskosan
arcán a letűnt évek gyűrődéseivel
összetépett fényképekkel
veszekedések hangfoszlányaival
Szajna parton se promène de
kis Gisell
Eh, mi kell?
- a szerelem, még korai
nekem!
Csak somfordál,
jön, megy, itt lel
Par example
leül és meghal...
Unalmasan, hogy senki,
de senki meg ne tudja,
hogy
combien de blessures!
kijelölték az utam
Hevesen rohant a szív,
és míg azt hittem,
valami szeretés ösvényén járok,
a szapora lélegzet
lihegéssé aljasult.
A megigazulás helyett
akkor halt el a jövő
két nyögés között.