gondoltam akkor
azon a divatbemutatón
hogy a vágy hűvös tárgyává tett
réveteg tekintetű lányok
látványa helyett
veled ott volna jó
ahol latin zene szól
Nem számvetésért
várat még a sorsom,
azt elvégzem később,
hogy ne legyen adósom.
Mint fordított Déva-várat rontom
a földig, kövenként, ha kell, széthordom,
hogy ne lássam: falán az ügyetlenül
magam csinálta fugákat mint veri föl
a gyom, s milljom nyüzsgő kis állat miként
épít mikrovilágot magának,
hogy lakjon e romokon.
Aznap éjjel valami utcai karnevál
forró vörös tömegében viaszként megolvadva
sodródtam ezernyi maszk és izzadó test között
egy ismeretlen cél felé.
kavicsból terített partot © - Copyright Pekka
Hegyekből indult, s a kezdet:
Csermely, mit ringattak a fák.
Ki a rétre - futni kezdett,
Hol átlépte fakó nyomát,
Odébb állt, majd eltipor’
Fordult, a pusztának tartott,
Ráterült a földre, mikor
Néztem, hogy vizével alkot.
Kis érből nagy folyammá lett,
Által futva völgyön pont ott,
Hol magának utat vésett,
Sziklákról mindent lebontott.
Lágy kezével, mit felépít,
Szűrt fénybe rejtett fotódon
Ahoj! Matróz, húzd most a horgonyt,
oldj kötelet, és a nyílt vízre fel!
A szél megint velünk, vitorlát bont,
s árbocok csúcsán lengve énekel
búcsúdalt Neked, én jó kikötőm.
Hol vágyó szemből már nem hull könny
értem, s még maradnék, de erőm
gyilkosa lenne az a színtelen közöny,
mi elüldöz e világból.
Adjon az Isten szebb jövőt
Szép földemre szent esőt
Fejem fölé hűs tetőt
Két karomba szeretőt
Valami régi sanzon szól a buszvezető
Sárgán világló fülkéjében.
Valami némaság ázik a legelőn,
és némaság guggol a föld mélyében.
Vízfüggöny mögül néz most vissza
A világ, s így minden sokkal érthetőbb.
...a kis hazudós,
vágyba burkolt telhetetlen
méhecske,
mutatós matatással menetel(ne),
húzva - vonva ájulásig,
ha bírná szegény ipse!
Persze elment...
majd visszajött,
huncutul kacsintott;
és kezdte újra.
S már ujjait fonta,
nyakát szorítva -
menten markában tartva,
azt a kis... micsodát is?