Vers
Álom feketében
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
Hóvirág
Borostyánkő minden megfagyott pillanat.
Te vagy én vagy idő - mennyit ér?
Belső ámítások frappáns szavakért.
Vonatablak. Eső. Szabad, szabad, szabad.
Égen futó
Szavakkal játszik a lég
zeng is néha,
akár Csipkebokorban
az édes-tiszta olajág...
Csillagokat érint kezünk
szemünkről lerobban
a hályog, enni ád
az Ég.
Sorvezető nélkül
Mi lett volna, ha? Érvénytelen
kérdésekre nem adható érvé-
nyes válasz. Próbáld hát érvé-
nyesre fordítva: mi nem lenne,
Egy Angyal szállt le…
Egy Angyal szállt le
a vonaton utazók közé
közönyös, monoton arcok
bámultak a semmibe…
még a táj is úgy siklott tova,
akár végtelenben a szappanbuborék,
s csak kattogott minden kerék
néha vinnyogott a fék…
Koszorút fonsz homlokodra
Jézusnak hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva.
Párhuzamosok II.
1. Ébredés
Esők cseppjei, hová szaladtok?
Végigsimíttok vászon-arcomon,
és sötét van, és hallgatom, hagyom:
már nem hazudtok, már nem maradtok.
"A szél elül: még itt vagyok belül,
régi sátrunk vásznát befoldozom,
s ha itt hagyom, magam feloldozom:
oly egyforma már alul és felül."
Gátat építettem, és elhitettem,
hogy nem ér el minket eső, ha jő;
elég a kő. A sarki fény-jövő
glória felettem, ha mellettem
fekszel. Itt mindig megmelegszel.
Szíved alatt hordozol. S oldozol
