tegnap még itt volt
hallottam
ahogy a sorok közt lélegzett...
Távozz tőlem!
Legalább most, a vereség után.
Megsebeztél, de énem csorbítatlan.
Maradék erőt onnan merítek,
ahová most sem tudtál behatolni.
Megfáradtunk. Itt Európa csücskén
még kapaszkodunk, pedig nincs mibe,
karistolunk egy óriásfa rücskén,
és lógatjuk lábunk a semmibe.
Ha a szemem lehunyom,
minden a régi,
amit bezár
s foglyaként őriz
az emlékezet.
Az eső napok óta unottan neszez
Színek kókadoznak
Nedves ágakra mézga pillanat ragad
Az idő téblábol
néha lopva nézem
ahogy áll a tükör előtt