(Illusztráció: Szurcsik József Alkony című festménye)
Én még láttam a csillogást, a fényt.
A tüzet. Éreztem lángjának melegét.
Mára megkopott, szürke lett a kék,
a szivárványkergető elcsendesült.
Alkonyi égen nem játszik hajnalsugár;
sivár, lepusztult környezetébe
olvadt az egykor oly hóbortos, különc táj.
Hiába már a nyár, nem hordoz neki
új dallamot, az ütem is megszokott,
ám fázós estéken a kandalló előtt,
megperzseli az emlék mi benne ég.