Háborog a szél, zsibbad a patak,
falvak nyomorognak hókolonc alatt,
csak verebek riasztják a kuporgó csendet:
megborzongnak a fák, amint felröppennek,
egy megdermedt galamb hó-óceánba fúl
és gyilkol az idő fáradhatatlanul,
mint vihar, kavarognak s gyűlnek a bajok,
mozdulj, hisz könnyed már arcodra fagyott.