Mikor már csak az önimádat ezer lobogója lobog
És a tigris alkony is ugrásra kész
Főáramlatba kerülésért
Az önceleb költőknek
Mi is tarthatnánk versenyt
Hajózhatnának ők is felfelé
Ha nem is a Hudsonon1
De sűrű tömjénfüstben
És ütemes nyelvcsapásoktól kísérve
A fész(k)es Jedikula mentén
Mert van itt
Épp elég
Besöpörhető ováció
S a sistergő farhullámok habjából
A profik mellett felúszó turbó nyuszikra
A hosszúlábú Strassbourgi
Hattyú2 combjai helyett
Jól kivillanhatnának
- Még ha kissé szőrösen is –
A sikerért hírért felfelé néző
S lefelé taposó gödények
Alig titkolt
Verslábai
____________________
1 Hudson [h^dsn]
2 William Jay Smith: The Tall Poets