a vonzás törvénye
csak mostanában vált nyilvánvalóvá számomra hogy jóval előbb
tudni véltem a választ színlelt túlcsorduló önbizalommal föltett
kérdésemre mint ahogyan kimondta ugyanaz a megtörhetetlen csend
választott el bennünket egymástól mint első sikertelen próbálkozásom
alkalmával amikor percekig egy kerek mondatot sem tudtam kinyögni
miközben kábán tapostam mellette a havat a buszmegállóhoz tartva
igaz akkor még az elfogódottság bénított meg ezúttal viszont alig
túlkiabálható metrózajban nem feltétlenül volt eleve elvetélt
ötlet a tekintetem és a meg-megérintés gesztusaira hagyatkozni
s közben összeszedni a legalkalmasabbaknak vélt szavakat amikkel
majd belülről is megérinthetem ha kiszálltunk de amikor a
szerelvény ablakában megpillantottam unott tekintetét feladtam
persze megpróbáltam győzködni magam tévedhetek is az üveg torzíthat
a keze továbbra is az enyémben de már felkészültem a kudarcra
leszállás után maradt a néma caplatás míg hazakísértem végül pedig
a színvallásra kényszerítő kérdés – megcsókolhatlak? – eredményeként
a kínos bizonyosság hogy esélyem sem volt más válaszra mint ami már
a mozgó lépcsőn is ott csengett a fülében ennek a sután szavait nyeldeklő
túlkoros kamasznak
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges