ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

az élet a maga profanitásában
félbetörtségében
véletlenszerűségében
milyen költői

egyszeri és megismételhetetlen
a tiéd
és az enyém

megszületett
az előbb még nem volt
most van
mindjárt véget ér

ami fontos
éld meg végtelennek
mert most
a most az nem lesz soha többé

te sem leszel ugyanaz
mint aki most vagy
és én sem
senki soha többé

nézzük együtt a horizont vonalát
és mögötte a két derengő sziluettet
a tiéd és az enyém

tükörképeink
mégis mások
más térképet rajzolt arcukra
ráncaik mintázata

másfelé kanyarodtak talán
egy zöldre váltó lámpánál
az utolsó pillanatban
vagy nem vakította el őket a nap
mert egy felhő csücske épp kitakarta
és így aztán felfelé néztek már
s nem lefelé

nézd a horizont vonalát
mögötte a két felsejlő alakkal
ők is két alakot néznek a messzeségben
azok is a horizontot nézik
és mind mind
így tovább

átölellek
kapaszkodj belém
mert mindjárt eltűnünk

amiként az élet
vagy az ihlet
vagy az álom
ha nem jegyzed le időben

pedig olyan fontos volt
öröknek hatott
a titkokra adott választ
nem felejthetted el
és most mégis
eltűnt
itt se volt

mint a most
és benne te meg én:
minden percben eltűnik nyomtalan
véget ér
és helyette új, más születik
de olyan, mint ő
soha többé

minden másodpercben
milliárd kis születésben és halálban
galaxisok tárulnak
hunynak ki örökre
benne
benned
bennem
s velük miriád mi lett volna ha

azok is mi vagyunk, voltunk
lehettünk volna, nézd
ők is te meg én
akiket csak megálmodtunk
és elfeledkeztünk róluk
egy-egy soha el nem jövő magunk
ezernyi verziónk

aki merte, s aki nem
aki kimondta, s aki nem
aki megtette, s aki nem

de reflexióink
minden valaha volt vágyunk
minden elfelejtett ígéretünk
egyszer majd mind egymás felé fordul
és kontúrjaik eggyé lesznek
egy elfelejtett álomban
egy titkos, sosemvolt, végtelen pillanatban
mit tán észre sem veszünk

és akkor majd ezer és ezer te és én
a feléjük száguldó horizontot nézi
egymásba kapaszkodnak
és eggyé lesznek

sosemvolt álmunkból illanó
de egy végtelen pillanatban
ránk visszanéző
hozzánk visszatérő

párhuzamos visszatükröződéseink