Villanyoltás
Nézd,
sehol egy
megbízható,
konzervatív keret,
szétdobált,
soharajzzá
hagyott
ügyetlen vázlatok,
túlszaladt vonalak,
elhalt félábrák
körül a rongyos
papírszéleken,
megannyi
gyűrt, mihaszna
érzelem.
Valami bomlott
elme következetlen
futamai önmaga körül.
Követni mily csekély,
de ki értené
az őrült
vonalvégeket…
- olykor
pöccintésre
csak a szeiriosz
pereme –
Nézd,
szemet kutatsz,
pedig arcom sincs,
s ha kifordítom se vérzik
már a szívem,
csörömpölve hull
alá a hallgatás,
mert nem más,
akarat kell
a csendhez,
tervtelen holnap
és sokszor tört
hát,
derék,
mára elég
egy bárholajtón túli
magamvilág,
hová hazavárhatok
néhány
kedves
részletet.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges