ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Rokokó viharból világlik glóriád,
az esőt dobogja gyors lélegzeted.
Kezedben kövek - az egész világ,
szemedben a mindenség remeg.

Pupilládba ragadt elkésett metszetek -
a párhuzamosok szembogaradban
állattetemként egymáson fekszenek -
bolygók gyűrűznek spirál-alakban

sejtjeidbe zárt fáradt hitedben.
Fekete lyuk - karcosan ragyog -
egységgé lesznek a részletek szemedben.
Én is valahol a tájban vagyok.

Régi seb szakad fel, ahogy átcikáz
egy villám a kifeszült mátrixokon,
és hirtelen ráncok űzik egymást
fakóvá retusált fáradt arcodon.

És esőt gennyedzik újra az éj -
a fény pengéje sietve átszakítja.
Arcodon a harc, a fáj, a kéj,
és az űrt a vihar szemedbe hajítja:

az egyik csillagon talán én ülök.
Szemedben szemem talmi csillogása,
ahogy képkeretbe vájt dimenziódba vetülök:
benne te, én, a felhők vonulása,

és ígéret, és képzelt új napok.
Hotelszobák, hajnali szeretkezések,
álmodott, értelmet teremtő illatok,
és a párnán kristályneszezések.

Meghágtad a szikkadt köveket,
tetteid: szavak régi gyermekdalban.
Rabságban lettél szabad, s leheleted
most egy álomra huppan halkan.

Háború van. Hisz csak te világolsz.
Ujjbegyed pórusaira olvad a tél.
Búcsú. Talán búcsú, ha válaszolsz,
hogy miért tart köveket a tenyér.

Viharban állsz, és gobelint készítesz,
hátha most lesz majd, hogy véget ér.
Egy fáradt világot még feldíszítesz,
szemedben csitul az idő és a tér.

Rozsdás szögeket vajúdik az ég,
ahogy végre beforr a heg.
Galaxisokkal a kezedben állsz,
és a világ, mint egy nagybeteg,

elfekszik betonba rótt lábnyomod alatt.
Kimondatlan szavak cseppje tétováz egy ágon.
Percek peregnek profilodon. Meghasad
a fókuszba állított lényeg. Hideg van. Fázom.

Szemeidben végtelenített képként
szememből szemed tükröződik át.
Az esőt dobogja gyors lélegzeted.
Rokokó viharból világlik glóriád.

Most dől el, hogy itt maradok-e.
Most dől el minden. Hagyj. Jó várni rád.
Alvadt tejút fut végig ajkadon.
Kezedben kövek - az egész világ.

Készülj.

Háború.

A vihar és Te.

---

Párhuzamosok II.
Éva
A vihar és Te
Párhuzamosok I.

-O-

2005