tudod milyen gyermekévek
csontra szikkadt semmisúlyát
ölbe venni, mint a lángot?
ég a gyertya, el ne aludjék
vinni, vinni, mindig vinni,
hogy a napra forgó remegés
pergamenszín homlokára
ne rajzoljon újabb foltot
ernyő vagy a lombok árnya?
aki lángot látni akar
koszorúfa alatt hinni -
módját lesve lopva titkon
hattyúfehér ívekbe bújt
templombelső szobraitól,
térdepelve padlásporban
mind leguggoljék
- ha majd áram mar belé,
topogó szíve visszaüt?
és földhöz nő a fényes ég