Verspiócák
Úgy tűnik az a finom elmebaj
nem veszett el. Titkon közöttünk jár.
Mint járvány, kergekór. Mint daganat
gyakran kitüremlik, mi szikére vár.
Mindig ébren van, ahova belopózik,
ott tudathasító cölöpöt ver le.
Olykor fogasokon tanyázik, máskor
lehuppan egy kortikális kertbe.
Imádja a hallótávolságon belüli létet.
Verslába nyakunkra fonódik. Szexlasszó.
A hatást legszívesebben tükörből nézi.
Bár tudja jól, hogy időt nem rögzít a szó.
Sejti: akarjuk, hogy újra kezdje,
amit még be sem fejezett. Kellenek
az őrült szavak. Piócák hirudinja andalít,
ha ereinkből zsoltárok ömlenek.
- theodor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges