A vers jel
úgy versel
szív-lágyan
és nyersen
ringatón
mint a tón
a mélység
Magához
emel vonz
szíve is
lelke is
sír dalol
rád hajol
minden szó
felhangzó
nesz mint a
pacsirta
s megígéz
anyakéz
meleggel
Melenget
a szépség
reménység
a mosoly
a könnycsepp
míg fény van
szúr és mar
mint a kés
hogy bölcsebb
jobb legyél
és ne félj
csak mondj már
valamit
a verssel
mert ez kell
mindig ez
mi formál
s alakít
Mondj értünk
míg élünk
egy imát
a múltat
és a mát
itt tárd fel
míg Áment
mond az ég
Mondd elég
volt a bűn
mi elért
s mit eltűrsz
küzdj és
üdvözülsz
vezekelj
hogyha kell
jöjjenek
a könnyek
már szégyen
se érhet
akkor se
ha nagyon
fáj
csak szóljál
Istenem
lásd jövünk
a szavak
hajtanak
megfagyott
utakon
hogy jövőnk
hogy jövőnk
itt legyen
(Kép: Budai Mihály: Mély gyökerek)