Oltár kellene vagy
valami kő, márvány,
egy asztal gyolcs alatt,
gyertyafényt füllentő
mirha szagú alkonyat.
Hol a kimondatlan
szederszín szavak
bégetése végre
elhagyott aklok
csöndjébe dobban.
Márvány kellene, kő,
szív, valami oltár,
mire galamb-éj vére,
sosem volt hajnal
fátyolpírja fagy.
Hol nem ordas önzés
torkát tépi ketté,
de megrabolt lelkét
terítené az ember,
ha nem tart félteni.
Szív kellene, hideg
márványerek tompa
zöldjét oldó oltár,
valami szerelem,
valami zsoltár...