Valami más
Utakat pásztáz a szemem,
köd-szitálta pillanat...
Ujjam rajzol, csak kontúr az,
két alak ott, hol sohasem volt,
csak képzelem (...)
Vagy száz évvel vissza,
szilveszter éjre csábít a kép.
Húszéves vagyok, nem több,
s Te - míg az éveid kigondolod -
felcsippentem kissé, hosszú ruhám.
Széles lépcsőn indulunk.
A teremben már zene vár,
ünnepre töltve minden pezsgős pohár...
Az idő megáll, nem fontos most semmi.
Kezed a derekamon, mint nemrég,
s én szédülten hajtom fejem a válladra,
ismerős érzés...
Nem beszélünk, mély lélegzeted ajkamon.
Közben nézem, a köd oszlik.
Rajzom olyan különös, elmosódó...
Télen, hidegben s itt bent, a szívemben
várakozom, fantázia volt csak,
- bolond gondolat.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges