*
valahol a sötét ég alatt
eső hull alá...
nem mindent beterítő
csak bársonyosan simogató
imitt-amott megszakadó
szürke
egyhangú
...zuhanás
*
valahol a ragyogásban
elveszett
a köd
...a folt
nem lehetett fontosabb
mint egy kisváros peremén
a neon és kirakat nélküli
mégis
teltházas
kávézó
*
valahol
egy tavasz fakaszt...
s rügyre kap az ébredés
perzselő kéj és nyári zápor
tereli az útra
hol odavész
a szenvedély...
mert
belehal a vörös őszbe
s befagyasztja
végeláthatatlanul
a tél
*