A valóság oldalán
Mint erdőtűzben a vadvisítás,
majd elcsendesül bennem a hiányod.
S ahogy fel nem bontott, szerelmes levél
illatos betűi festik sóhaj-kékre a patak néma köveit,
szememre tapadt mosolyod végtelensége
úgy vet árnyékot, egészen a szívemig.
S csak a szörnyű-nagy márványhegyekbe meszesedett
angyalszobrok kívánkoznak ilyenkor erre a világra,
hol összekötözött szárnyú képzetbogarak
a tűnődések hervadó szirmairól szertemászva
porozzák be a álmok szürkeharmatos virágát,
melyet addig tapostak felsebzett talpaim,
míg a semmi öbléről ölemre harapott hajnalon,
akár egy létezést tápláló képzet köldökzsinórján
összevérzett kardot,
flancos díszövére csatolt a valóság.
- Mészáros László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges